Házi szappanfőzés

Gyermekkorom egyik felejthetetlen emléke, amikor a Nagyinál hajat mostunk. Ültem a kádban, önfeledtem lubickoltam, a kád magas fala úgy tornyosult fölém, mintha valami vizesárokban bújtam volna meg. Micsoda izgalommal töltött el! Imádtam kádban fürdeni.
Nagyikám elhatározása, hogy házi szappannal mossa meg a loboncos hajamat, rendíthetetlen volt. Oda jött hozzám, kezében egy féltégla nagyságú, ormótlan alakú szappannal és lelkesen kezdte dörzsölni a hajamat.
Azt mondogatta, hogy finom, lágy tapintású lesz, főképp, ha még egy kis ecetes vízzel is átöblítjük. Talán az utóbbi műveletet viseltem a legnehezebben a szaga miatt, de igazán a házi szappannal sem tudtam megbarátkozni hosszú éveken át.
Soha nem sírtam egy ilyen szertartás alkalmával, mert éreztem, hogy Nagyi jót akar nekem, de nem értettem miért nem egyszerűbb a jól bevált samponnal hajat mosni?
Bonyolult, és büdös procedúrának gondoltam az egészet. Azonban a házi szappantól és az ecettől valóban gyönyörű lett a hajam, az ecet szúrós szaga elillant. Ettől igencsak féltem mindig, hogy majd bűzös fejjel kell óvodába mennem.
Nagyikám mégiscsak tudott valamit, amit akkor én még nem.
Végül eljött az ideje, hogy senki nem mosta meg többé a hajamat. A döntés az enyém volt, hogy megszakítom-e a kapcsolatomat örökre a házi szappannal! Biztos voltam benne, hogy igen. Azóta eltelt 25 év és beépült a mindennapjaimba a tudatos életforma. Mind étkezésben, mind tisztálkodásban.
Habár tinédzser koromban a reklámok rám is nagy hatással voltak, de idővel befolyásukat vesztették felettem. Jobban felvillanyoz most egy otthon elkészített krém, vagy egy természetes összetevőkből készült házi szappan, mint bármilyen fantázianévvel ellátott, káros anyagoktól hemzsegő, testápoló termék. Hamar megértettem, ha szép és fiatalos bőrt szeretnék, ki kell pucolnom a fürdőszobámból a tévé reklámok által ontott, hosszútávon ártalmas tisztálkodási szereket. Jobban járok - mind anyagilag, mind egészségileg -, ha visszatérek a természet által kínált olcsó és hatékony tisztálkodási szerekhez.
Nagyi emlékezete szerint 1952-ben készített utoljára házilag szappant, mert aztán hiány lett a zsírszóda és az életkörülmények is megváltoztak. Ő az anyósától tanulta, akkoriban illet tudni egy asszonynak tisztálkodószert készíteni az egész család számára. Ez is a háziasszonyi teendők része volt. Évente 1x főztek akkora mennyiséget, hogy az adott évre elég legyen.
Ahogy Nagyi mesélte a házi szappan elkészítését - a házi szappan főzés menete: Disznóöléskor minden nem ehető zsiradékot, illetve egész éveben a sütés-főzés során megmaradt zsírt, végterméket, melyet nem tudtak főzés során újra hasznosítani össze gyűjtöttek egy óriási kannába. Tilos volt a lefolyóban, vagy a kanálisba beleönteni a már használhatatlan zsírt, mert komoly büntetést szabtak ki érte.
Jó volt hallani, hogy már akkor ezt milyen komolyan vették. Valójában ez annyit változott, hogy az újrahasznosítás módszere meglehetősen drasztikus lett. Bizonyos étteremláncokban a fáradt olaj újrahasznosítása oly módon megengedett, hogy az egészségre gyakorolt hatásai nem számítanak. Nem éppen szappant főznek belőle, hanem megtalálták a módját, hogy több száz adag ételt is ki lehessen sütni ugyanabban a fáradt zsiradékban, újrahasznosítás címén. Nehogy kárba menjen. Ha mi megyünk kárba, az nekik nem számít!
Mondhatnám úgyis, ezekben az olajokban készült ételeket fogyasztva, mi válunk végtermékké. Átalakult a környezettudatosság fogalma is! Vagy inkább úgy mondanám, több minden belefér ebbe a fogalomkörbe, aminek nem lenne ott a helye!
Visszatérve, disznóöléskor a bélkövért vagy bélhájat (ez a disznó belein van rajta) óvatosan szétbontották, hogy ki ne szakadjon, és leválasztották róla a hájat, zsírt, melyet kisütötték. Ez szintén belement a szappan alapba, minden zsiradékkal együtt. Az alapanyagok mennyiségétől függően szemmértékre adagolták hozzá a zsírszódát. Hozzá jött még víz, só, oltott mész. Ez választotta, dobta ki a szappant.
Három lépéses főzetet készítettek.
Az elsőből a hófehér szappan - más néven színszappan - készült. Ezt merőkanállal óvatosan a főzet tetejéről merték bele egy 20-30cm-es nagyságú ládába vagy keretbe, melybe nedves lepedőt terítettek. A vizes lepedőre azért volt szükség, hogy összerántsa a főzetet. Mielőtt átmerték volna az összeset, próbát tettek, hogy jó-e már a főzet, kellőképpen összeáll-e. Ha nem, adtak még hozzá zsírszódát. Amikor kihűlt, kivették a szappantáblát, feldarabolták, kifektették deszkára és szellős helyen, padláson vagy kamrában száradni hagyták. Ez legalább 1 hónap időtartam volt, ezenkívül a szappan keménységét is ellenőrizték. A másodikból a barna szappan. Ugyanazzal az eljárással készítették, csak ezt a második felfőzésből merték le. A nevében is benne van, hogy sötétebb árnyalatot eredményezett, ahogy közeledtek a főzet aljához. A harmadik a sötétbarna, folyékony lúg volt. Ez a szappanfőzés végterméke volt. Egy jól zárható edénybe öntötték és biztonságos helyre tették, hogy gyermekek véletlenül se érjék el, hiszen ez egy rendkívül veszélyes anyag, lemarja a bőrt. Lúggal mosták ki a durván szennyezett ruhákat, padlót sikáltak vele, edényeket mostak ki vele disznóölés után. A mai szappanfőzés menetéről Móni tudna Nektek mesélni. Korábban sokat beszélgettünk vele, hogy vajon milyen buktatói lehetnek házi készítés során. Móni továbbgondolta mindezt és belevágott a házi főzőcskébe. Az első tesztelők között voltam. Mindig örömmel és kíváncsisággal fogadtam az újabb teszt szappanokat. Mára elmondhatom, hogy sikerült neki elérni a mennyei fokozatot. Imádunk a szappanjaival fürödni. A fantáziadús formák még inkább feldobják a fürdés élményét. Gyerekeknél ezzel látványos sikert aratva, de férjeknél is hatásos kezdő löket lehet, hogy leszoktassuk őket a kőolaj alapú tusfürdőkről. Fogadjátok szeretettel a szappan kreációit! Odaadással és hozzáértéssel készít minden egyes darabot Nektek! Fürtös Ui.: Köszönet Nagyikámnak, hogy megosztotta velem tapasztalatainak eme részét! Türelmet mutatott, és megvárta míg beérek, mint a szappanjai anno!
közzététel dátuma: 2011-12-12

Kommentek a bejegyzéshez

Komment írásához be kell jelentkezned.
Ehhez a bejegyzéshez még nem írtak kommentet. Akarod elsőként kommentálni?